Keresztyén világimanap 2011

A világon már 1887 óta tartják az asszonyok által kezdeményezett világimanapot, minden március első péntekén, csaknem 200 országban. Hazánkban 26. éve. Idén a „Hány kenyeretek van?” címet adták a szervezett imádkozásnak a dél-amerikai Chilében élő asszonyok. Március 4-én, pénteken, nők és férfiak, idősek és gyermekek együtt ünnepelték ezt a napot, imával, énekszóval, igemagyarázattal.

A nagyszerű ebben a kezdeményezésben, hogy nem halt el, sőt évről évre növekszik. Példa erre az is, hogy Encsen évek óta, Fügödön és Abaújdevecserben először tartottunk ilyen imaalkalmat. Láthatjuk, hogy nem emberi szándék csupán, hanem Isten áldása kíséri. 

E program elsődleges célja az ismeretátadás, ezáltal a közösségek megerősítése. E közben mindig megfogalmazódik, hogy egy nagy keresztyén család tagjai vagyunk, s bár nagyon különbözőek életfeltételeink és lehetőségeink, mégis ugyannak az Istennek vagyunk a gyermekei, aki az ő Egyszülött Fiát adta értünk. Épp ezért tudjuk egymást különbözőségeink ellenére is szeretni és egymás terhét hordozni.

Minden esztendőben egy-egy ország női bizottsága készíti el az imanapi liturgia anyagát, melyet megküld más országoknak. A 2011-es imaanyagot chilei asszonyok állították össze.

Mindhárom helyszínen úgy folyt az alkalom, hogy először vetített képek segítségével ismerkedtünk a számunkra kevéssé ismert Chilével. Fontos történelmi egyháztörténelmi és földrajzi ismeretekkel gazdagodtunk, betekinthettünk az ország múltjába, a jelen gazdasági helyzetébe, a családok, férfiak és nők, gyermekek mai életébe. Amíg a vetítés folyt, zenéjük is felcsendült. Sőt, nyelvükön is megtanultunk egy rövid éneket.

Az együttlét második részében a kapott füzet liturgiája szerint énekeltünk, imádkoztunk, olvastuk az Igét. Ezen a napon nem a lelkész volt az egyedüli megszólaló, hanem a jelenlévők valamennyien kivették a részüket a felolvasásból, a szolgálatból.

A „Hány kenyeretek van?” jézusi kérdés kapcsán, ami az ötezer ember megvendégelése előtt hangzott el, elgondolkodtunk arról, hogy nekünk hány kenyerünk van, milyen lehetőségeink vannak, amiket meg tudunk egymással osztani.

Jó volt együtt lenni, ismeretben gazdagodni, egymás iránti szolidaritásban, és közös hitünkben erősödni. Minthogy szándéka szerint az imanap ökumenikus, tervezzük, hogy jövőre meghívjuk a más felekezetekhez tartotó testvéreket is.

„Fogadd hálánkat Uram, fogadd hálánk, fogadd hálánkat Uram!”