Marosvásárhely-Encs, 2009. 
április 17-19. 
Egy szép áprilisi hétvégén 
vendégül láthattuk erdélyi testvérgyülekezetünk küldöttségét, kik közül a 
legtöbben énekkaruknak, a Dalárdának a tagjai.
Nem az első találkozásunk 
volt velük, mivel több, mint egy évtizedes baráti, testvéri kapcsolat fűz össze 
bennünket. Utoljára 2005-ben mi vendégeskedtünk náluk, ők hat évvel ezelőtt 
jártak itt, de a Dalárda is szerepelt már Encsen, 2001-ben. Több év kimaradás 
után nagy volt a várakozás mindkét részről.
Szász Zoltán nagytiszteletű 
úr, a Marosvásárhely-Szabadi úti Egyházközség lelkipásztora és felesége gondosan 
megszervezték az utazást, Bede István, a dalárda karvezetője pedig felkészítette 
kórusát, hogy az encsi templomban Istent dicsérő énekekkel szolgáljanak a 
vasárnapi istentiszteleten. Említésre méltó színfoltja volt a vendégseregnek az 
a holland házaspár, Kees Schilder és felesége, akik éppen Marosvásárhelyen 
tartózkodtak, az ottani gyülekezet vendégeiként, és akik mindenképpen 
csatlakozni kívántak az utazókhoz, hogy megismerjék magyarországi 
testvérgyülekezetüket. Láthatóan jól érezték ők is magukat, s reménység szerint 
jó hírünket viszik hazájukba.
A vendégek pénteken délután 
érkeztek, „hozva” egy kis frissítő esőt is magukkal. Az encsi abaújdevecseri és 
fügödi hívek szép számmal jelentkeztek a vendégek ellátására, s a templomban 
való hálaadó ima és köszöntés után ki-ki otthonába vitte régi, vagy új 
ismerősét.
A szombati nap Miskolc 
város néhány nevezetességének megismerésével telt. A Kossuth utcai templomban 
Csögör Orsolya lelkipásztortól kaptunk rövid ismertetést a templomról és a 
gyülekezetről. Ezután a szomszédos Egyházkerületi Székházban Taracközi Gerzson, 
a Missziói Központ igazgatója tartott vetítéssel egybekötött tájékoztatót a 
Kerület, és benne a Missziói Központ munkásságáról.
Rövid betekintést nyertünk 
a Nyilas Misi házba, majd az avasi templomhoz sétáltunk fel. Eközben tanúi 
lehettünk a Kossuth szobor mellett a Magyar Nemzetőrség megalakulásának 161-dik 
évfordulójára tartott megemlékezésnek.
A város legrégibb 
református templomáról Hangó István lelkipásztor tartott részletes beszámolót, 
majd a Hermann Ottó múzeum Reneszánsz Kiállításában gyönyörködhettünk, melynek 
címe Mátyás országa. 
Ekkorra már valamennyien 
megéheztünk, s az autóbuszokban fogyasztottuk el otthonról hozott elemózsiánkat, 
miközben a buszok Diósgyőr felé vették az irányt. Az eddig borongós időjárás 
verőfényesre változott, és így igen kellemes volt a vár, és annak kiállításainak 
bejárása, a vártoronyból tökéletes kilátás kínálkozott a Bükk hegységre és a 
városra egyaránt. 
Hazaindulás előtt az egyik 
nagyáruházban még bevásárlásra is jutott idő.
A nap fáradalmainak 
kipihenésével és éjszakába nyúló beszélgetésekkel telt aztán az idő, hogy majd 
vasárnapra virradva az Isten házában gyűljünk össze. Az igehirdetés szolgálatát 
a vendég lelkipásztor, Szász Zoltán nagytiszteletű úr végezte. A Dalárda, 
melynek tagjai a karzaton foglaltak helyet szép műsorral szolgált, dicsérve az 
Istent, és gyönyörködtetve a híveket. Nagy Sándor főgondnok úr szónokolt még, 
köszöntve a vendégek nevében a helyieket. Az alkalom legszebb közös énekünkkel, 
a Himnusszal fejeződött be.
Az ünnepi ebédek 
elfogyasztása után nem sokkal 4 óra előtt kigördült a román rendszámú busz 
magyar utasaival, hogy mintegy 10 órás utazás után otthonukba térhessenek 
nyugovóra, egy rövid éjszakára. 
Jó volt újra találkozni 
határokat zökkenőmentesen átlépni, s átélni az együvé tartozás felemelő 
érzését.
Isten velünk, 
viszontlátásra!