Imahét a Krisztushívők egységéért

Nem először, és reménység szerint nem is utoljára került sor arra, hogy a két protestáns gyülekezet, és a görög katolikusok lelkipásztoraikkal együtt közös könyörgésen vettek részt az ökumenikus imahét alkalmán. A 2007. és 2008-as évben az alkalmak számában és tartalmában is gazdagodás jelei mutatkoznak.

A női világimanap és a kárpát-medencei imaóra után, amin szintén nemcsak a református gyülekezet tagjai szoktak megjelenni, 2007. szeptemberében mi is csatlakoztunk a 3. Európai Ökumenikus Nagygyűlés fáklyás istentiszteletéhez. A Nagygyűlés főtémája ez volt: Jézus Krisztus világossága ragyog Európában mindannyiunkra. Ennek a bátorító üzenetnek a nyomán mi is bekapcsolódtunk abba az európai zarándoklatba, mely Rómától Wittenbergen át Nagyszebenig vezetett. A Magyarországi Egyházak Ökumenkus Tanácsa buzdítására a magunk módján csatlakoztunk az Európa megújulásáért és egységéért való megmozdulásba. Akképpen történt ez, hogy az evangélikus és református gyülekezet tagjai és lelkészei összegyűltek és a gyülekezeti termünkben tartottunk közös könyörgést szeptember 8-án este 8 órakor, majd fáklyákkal a kezünkben tettük meg a két templom közötti kb. egy kilométeres távolságot, mintegy negyvenen. Tettük ezt azzal az imádságos gondolattal és érzéssel, hogy ezek a fények jelek, Krisztus ránk ragyogó világosságának, szeretetének jelei. Reményteljes összetartozásunkat igyekeztük ezen a módon kifejezni Encs városában.

Ebben az esztendőben az Imahét „rendezvénye” sem korlátozódott, mint eddig, csupán egy alkalomra. Evangélikus testvéreinkkel közösen tartottuk bibliaóráinkat. Egyik nap a reformátusok, másik nap az evangélikusok voltak a házigazdák. Majd az imahét zárónapján január 27-én délután közös, nagy istentiszteleten vettünk részt, ahol már nemcsak Gerlay Pál evangélikus lelkipásztor és hívei, de a görög katolikus esperes úr, dr. Petrasevits Dénes és gyülekezete is részt vett, és szolgált, sőt jelen voltak a római katolikus egyház tagjai közül is többen a református templomban.

Szüntelen imádkozzatok! (1Thessz 5, 17) volt nálunk is a vezérlő ige, mely köré csoportosította minden lelkipásztor Isten Igéjének üzenetét.

A hét fő éneke volt a „Bár szétszakítva él az egyház, Jézusban mégis egy lehet”.

Külön öröm, hogy az encsi ökumenikus alkalmakon Abaújdevecserből és Fügödről is örömmel jöttek a testvérek a közös imádkozás alkalmára. A vasárnapi istentiszteletet gazdagította a református Gárdonyi Zoltán Vegyeskar szolgálata.

Ugyanebben a lelkipásztori körzetben Csobádon is zsúfolásig megtelt a kis református templom egy hétköznap este. Ott szolgált örömmel velünk együtt Szilágyi Gábor görög katolikus és Ivancsó István római katolikus szolgatársam.

Az nem újítás, hanem régi hagyomány, hogy a közös imádkozás alkalmát közös étkezés követi, melyen mindig a vendéglátó gyülekezet tagjai gondoskodnak a lelki táplálék után a test táplálásáról.

Kérjük Istent, adja áldását alkalmainkra, segítsen, hogy ne váljon formálissá ez a közösség gyakorlásunk, hanem maga töltsön be Lelkével, hogy életünkkel bizonyíthassuk, hogy lehet, ma is lehet az evangélium mércéje szerint szeretetben, egymás megbecsülésében élni.