Figyeltelek, ahogy ma reggel felkeltél, és reméltem, hogy beszélni fogsz hozzám, még ha csak egy pillanatra is :

-        megkérdeznéd a véleményemet…

-        vagy megköszönnéd azt jót, ami tegnap történt veled.

De észrevettem nagyon elfoglalt voltál…

          Egyszer egy ideig várnod kellett, 15 percig tétlenül üldögéltél. Aztán láttam, beszélni akarsz velem, de Te e helyett telefonhoz rohantál, és felhívtad egy barátod, hogy megtárgyaljátok a legújabb pletykákat.

Egész nap türelmesen néztelek…

         Végső soron azt hittem, több dolgod volt annál, hogy szakítani tudtál volna rám egy kis időt. Észrevettem, hogy ebéd előtt körülnéztél. Talán kínosnak érezted, hogy hozzám szólj, ezért nem hajtottad meg fejed. Mikor három vagy négy asztallal odébb néztél, láttad, amint néhány barátod röviden beszél hozzám, mielőtt enni kezdett. Te nem tetted. Rendben. De még van idő, és remélem, hogy egyszer majd fogsz velem beszélni…

          Hazamentél. Úgy tűnt, sok dolgod van. Miután néhányat elvégeztél, bekapcsoltad a TV-t. Te csak ülsz, és gondolatok nélkül nézed a műsort. Ismét türelmesen vártam, míg tévézés közben megvacsoráltál, de most sem szóltál hozzám…

          Lefekvéskor, túl fáradtnak látszottál. Jó éjt kívántál a családodnak, majd bezuhantál az ágyba és pillanatok alatt el is elaludtál.

Ez érthető, mert talán fel sem tudod fogni, hogy én mindig ott vagyok melletted…

Türelmesebb vagyok, mint gondolnád.

Meg akarlak tanítani arra is, hogy légy türelmes másokkal.

Nagyon szeretlek téged,

és minden nap várok egy fejbólintásra,

egy imára vagy a szíved hálatelt részére.

Nagyon nehéz egyoldalúan beszélgetni…

          Nos, Te ismét felkelsz és én újra szeretetemmel várni fogok Rád. Remélem, ma szánsz rám egy kevés időt.

Legyen  szép  napod !

Barátod   :   Isten