A panaszodat, bánatodat  homokba  írjad …

S ha fáj valami, azt akárkinek el ne   sírjad.

A szíved baja ha akármilyen nagy,

az embereknek azt el ne mondjad,

terhedet mindig csak    csendben hordjad.

Mások bűnét   és gyarlóságát  –  homokba  írjad !

Meg nem értést és támadásokat   –  , fel ne rójad !

A Mester is csak úgy csinálta ezt,

ámbár várta Őt a nehéz kereszt :

az asszony bűnét  – a  homokba  írta, –  Ő elfeledte s a szél elfújta.

Legyen az szép, mert az igazság  –  mind eltapossák…

S ha vérzik is a    szíved érte  -   megmosolyogják…

Azért ha égig ér a bánatod,

s ha a könnyedet   el nem sírhatod, hordoznod kell…

Mert el kell, hogy bírjad !

Ha nem   látják, hát … a  homokba  írjad …

Emlékeid, mik idekötnek  -    homokba  írjad !

Mit kölcsönadtál: pénzt , időt  , bizalmat  … a  porba  írjad …

    MINDIG     biztosan  

SZÁMÍTHATSZ   az   ÚRRA !

Ezt  MÁRVÁNYBA  VÉSD…

                           EZT 

NE   A  PORBA  ÍRJAD !