Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek
    szeressétek a gyermekeimet.
   
    Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is
    rátok bíztam sorsukat.
   
    Énhozzám mindig csak jók voltatok,
    szeressétek őket, ha meghalok.
   
    Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
    szeressétek a gyermekeimet.
   
    Te, homokos, köves, aszfaltos út,
    vezesd okosan a lányt, a fiút.
   
    Csókold helyettem, szél, az arcukat, fű, kő,
    légy párna a fejük alatt.
   
    Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
    tanítsd őket csillagos éjszaka.
      
    Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
    csempészd zsebükbe titkos aranyad.
   
    S ti mind, élő és holt anyagok,
    tanítsátok őket, felhők, sasok,
   
    Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
    vigyázz reájuk, hatalmas világ.
   
    Az ember gonosz, benne nem bízom,
    De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
   
    Igaz rokon, hozzátok fordulok,tűz, víz, ég
    s föld leszek, ha meghalok;
   
    Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
    szeressétek, akiket szeretek.