Ballag, botorkál, sétál, lépeget...
megy,fut, szalad... sántikál, vánszorog...
Hány szép szavad van, édes magyar nyelvem
arra, hogyan teszem meg az utat,
hogyan közeledem a cél felé.

”Futok !"  -  olvasom az igét. „Futok !"
És szégyenkezve hajtom le fejem.
”Futok !"  Le merném írni ilyen bátran ?
Futok ? Vagy csak sétálok, ballagok ?
Vagy vánszorgok a meredek úton
remélve, hogy mégis célhoz jutok ?

Új, izmokat acélozó erőért,
életújító erőért esengek.
Hadd valljam én is boldog, biztos hittel:
Krisztus nyomán, KI  megvett drága véren  -
-  az örök cél felé, míg el nem érem…