A megelőző versekben az apostol az örömről, a kísértések és megpróbáltatások között is örvendező magatartásról ír. És mivel Jakabnak minden szava a gyakorlati életre vonatkozik, tehát úgy is mondhatjuk, hogy az életörömről szól. Örülni azt jelenti, hogy olyan embernek lenni, aki minden helyzetben igent tud mondani az életre. Vállalni tudja az életet, úgy ahogy van. Örülni azt jelenti, hogy az életünket, úgy ahogy van, magasságaival és mélységeivel együtt, fényével és árnyékával, örömeivel és szomorúságaival együtt elfogadjuk, szeretjük, áldjuk! Tudunk mi így élni? Igen, szeretnénk így élni, nagyon jó lenne így élni, de ... - Igen, kell valami hozzá: nagyon nagy életbölcsesség! És éppen erről beszél Jakab: "Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége..." (5a. v.) Tehát nem a könyvekből megtanulható bölcsességről van szó, hanem arról a bölcsességről, amire mindig szüksége van egy hívő embernek, hogy Isten gyermekéhez méltóan tudjon viselkedni az élet különböző helyzeteiben.

Egy olyan bölcsesség, amely mindig megtalálja a helyes kivezető utat az élet kuszaságai között, amelyik Isten szemszögéből nézi és értékeli azokat a kátyúkat és mélységeket, amelyeken keresztül visz az útja. Tehát valóban krisztusi életbölcsesség az, amiről itt szó van, olyan valami, ami nemcsak megvilágítja előttünk lépésről-lépésre az utat, hanem erőt is ad hozzá.

Igénk így mondja: "Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége..." És jó is, ha beismerjük, hogy nekünk sincs. Gondoljuk csak meg, hogy alapjában milyen bizonytalankodók vagyunk, hányszor mellé fogunk, elhibázzuk, tanácstalanul, értetlenül szemléljük magunk és mások élete eseményeit. De hát nem kellene ennek így lenni! Hiszen Jézus Krisztus meghalt a keresztfán a mi megváltásunkért és harmadnapon feltámadott a mi megigazulásunkért!

Ez pedig azt jelenti, hogy Isten bele akar nyúlni az életünkbe, át akar formálni bennünket, más emberekké akar tenni, új életet akar adni!

Csak azt ne gondoljuk, hogy a bűnbocsánatnak és a Jézus kegyelmének semmi köze sincs mindahhoz, amiben élünk, ami naponként foglalkoztat bennünket a gyakorlati életben Csak azt ne higgyük, hogy az egész megváltás arra való, hogy majd egyszer az életünk végén mindent jóvá tegyen, amit egész életünkben elrontottunk, - mint a mesében, amikor a végén mégis minden jóra fordul! Nem! Ez nem keresztyénség! Az nem keresztyénség, ami nem válik bennünk egy megújult élet, földi élet erejévé! Jézus nemcsak azért halt meg és támadott fel, hogy majd mi is boldogan meghalhassunk, hanem azért, hogy boldogan, azaz keresztyénül élhessünk! És majd egy ilyen boldog élet végén jön a boldog halál is!

De most az életről van szó, a krisztusi életről. Tehát: "Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől!" Abban igazán semmi szégyellni való nincs, hogy az ember megvallja Isten előtt a saját tehetetlenségét, sötétben tapogatózását, tanácstalanságát. Legyünk hát bizalommal Édesatyánkhoz, Aki csak azt akarja tőlünk, hogy engedjünk segíteni magunkon. Hiszen Isten megmutatta nekünk mindabban, ami Krisztussal a Földön történt, hogy Ő igazán segítségünkre akar lenni mindenben, elsősorban abban, hogy az Ő gyermekeiként éljünk. Tehát: ha valakinek nincsen bölcsessége, krisztusi életbölcsessége, kérje Istentől és megadatik néki. Jertek, kérjük az ének szavaival:

Ámen