Az marad meg amit tovább adunk

 Nem sokkal az után, hogy 1996-ra elkészült encsi templomunk, a Csenyétéről korábban ideköltözött református családok azt tervezték, hogy otthoni templomuk egyik harangját elhozzák ide, ebbe az új templom tornyába. Így hozva magukkal gyerek és ifjúkori emlékeket, az egykori istentiszteletek áhítatát, a múlt egy darabját.

Akkori tervük megvalósulása sokáig váratott magára, hisz azokban az években még, ha a templomot nem is használták, de annak harangjait még volt, aki meghúzza, hívogatva vele az egyre csökkenő létszámú gyülekezetet istentiszteletre, és kísérve a halottakat a temetőkertbe.

Mára azonban használhatatlanná vált a templom, abból minden egyéb célra hasznosítható tárgyat és épület szerkezeti részt elhurcoltak, sőt, szemmel láthatóan csupán a rombolás szándékával mindent törtek, zúztak vandál, Istent nem félő, embert nem tisztelő helyi lakosok. Már csak a toronyban árválkodott két régi szép harang, mivel „meggondolatlanul” előbb a lépcsőt és létrákat hordták el, tüzelték fel, így a harangokhoz feljutni bonyolult feladat lett volna.

Így jött el az ideje ez év kora tavaszán, hogy a csenyétei és felsőgagyi néhány lelket számláló református gyülekezet úgy határozott, hogy harangjaik megmentésének, megmaradásának azt a módját választják, hogy elajándékozzák. Így adták a 180 kg tömegű, 1928-ban öntetett harangjukat az Encsi Református Egyházközség részére.

A harangot encsi hívek igen körültekintő módon leszerelték, elszállították, hozzáértő kezek megtisztították, és a 2010. augusztus 8-i istentiszteleten formálisan is átvette a gyülekezet. Az alkalmon felolvasásra került az ajándékozási szerződés, ismertetve lettek az elmúlt fél év ezzel kapcsolatos eseményei. Jelen volt Bogoly János gondnok úr, aki szeretettel nyújtott kezet az ajándékozók képviseletében, és szavakba öntötte azon óhajukat, hogy az adományt becsülje meg, óvja és használja rendeltetésszerűen a megajándékozott gyülekezet.

Örömkönnyek csillogtak az egykor Csenyétén élt, ma már encsi reformátusok szemében csakúgy, mint a gyülekezet többi tagjáéban. A templom mai állapotát ábrázoló képekből készült tabló szemlélése megrázó élmény minden jóérzésű ember számára.

E rövid beszámoló végén álljon itt az Ige, amit annak idején a jeruzsálemi templomnak ajándékozott arany és ezüst edényekre, és azokat őrző papokra mondott Ezsdrás, a fogságból hazatérve:

 „Ti az Úrnak vagytok szentelve,

ezek az edények is szentek,

ez az ezüst és arany őseitek Istenének,

az Úrnak adott önkéntes ajándék.

Vigyázzatok rá, és Őrizzétek meg!”

Ezsdrás 8, 28. 29/a.

Nem csak a templom kincsei, a mi esetünkben az új harang, az Úrnak szentelt, - ami néhány hétig, a toronyba való felköltözéséig megtekinthető a templomban, - hanem az azt őrző és majd használó nép, a gyülekezet is hisszük az Úr Istennek szenteli egész életét.

Köszönetünket fejezzük ki itt is az adományozóknak, és Istennek mondunk hálát és az ő szent nevét dicsőítjük.