Marosvásárhely-Encs, 2009. április 17-19. 

Egy szép áprilisi hétvégén vendégül láthattuk erdélyi testvérgyülekezetünk küldöttségét, kik közül a legtöbben énekkaruknak, a Dalárdának a tagjai.

Nem az első találkozásunk volt velük, mivel több, mint egy évtizedes baráti, testvéri kapcsolat fűz össze bennünket. Utoljára 2005-ben mi vendégeskedtünk náluk, ők hat évvel ezelőtt jártak itt, de a Dalárda is szerepelt már Encsen, 2001-ben. Több év kimaradás után nagy volt a várakozás mindkét részről.

Szász Zoltán nagytiszteletű úr, a Marosvásárhely-Szabadi úti Egyházközség lelkipásztora és felesége gondosan megszervezték az utazást, Bede István, a dalárda karvezetője pedig felkészítette kórusát, hogy az encsi templomban Istent dicsérő énekekkel szolgáljanak a vasárnapi istentiszteleten. Említésre méltó színfoltja volt a vendégseregnek az a holland házaspár, Kees Schilder és felesége, akik éppen Marosvásárhelyen tartózkodtak, az ottani gyülekezet vendégeiként, és akik mindenképpen csatlakozni kívántak az utazókhoz, hogy megismerjék magyarországi testvérgyülekezetüket. Láthatóan jól érezték ők is magukat, s reménység szerint jó hírünket viszik hazájukba.

A vendégek pénteken délután érkeztek, „hozva” egy kis frissítő esőt is magukkal. Az encsi abaújdevecseri és fügödi hívek szép számmal jelentkeztek a vendégek ellátására, s a templomban való hálaadó ima és köszöntés után ki-ki otthonába vitte régi, vagy új ismerősét.

A szombati nap Miskolc város néhány nevezetességének megismerésével telt. A Kossuth utcai templomban Csögör Orsolya lelkipásztortól kaptunk rövid ismertetést a templomról és a gyülekezetről. Ezután a szomszédos Egyházkerületi Székházban Taracközi Gerzson, a Missziói Központ igazgatója tartott vetítéssel egybekötött tájékoztatót a Kerület, és benne a Missziói Központ munkásságáról.

Rövid betekintést nyertünk a Nyilas Misi házba, majd az avasi templomhoz sétáltunk fel. Eközben tanúi lehettünk a Kossuth szobor mellett a Magyar Nemzetőrség megalakulásának 161-dik évfordulójára tartott megemlékezésnek.

A város legrégibb református templomáról Hangó István lelkipásztor tartott részletes beszámolót, majd a Hermann Ottó múzeum Reneszánsz Kiállításában gyönyörködhettünk, melynek címe Mátyás országa.

Ekkorra már valamennyien megéheztünk, s az autóbuszokban fogyasztottuk el otthonról hozott elemózsiánkat, miközben a buszok Diósgyőr felé vették az irányt. Az eddig borongós időjárás verőfényesre változott, és így igen kellemes volt a vár, és annak kiállításainak bejárása, a vártoronyból tökéletes kilátás kínálkozott a Bükk hegységre és a városra egyaránt.

Hazaindulás előtt az egyik nagyáruházban még bevásárlásra is jutott idő.

A nap fáradalmainak kipihenésével és éjszakába nyúló beszélgetésekkel telt aztán az idő, hogy majd vasárnapra virradva az Isten házában gyűljünk össze. Az igehirdetés szolgálatát a vendég lelkipásztor, Szász Zoltán nagytiszteletű úr végezte. A Dalárda, melynek tagjai a karzaton foglaltak helyet szép műsorral szolgált, dicsérve az Istent, és gyönyörködtetve a híveket. Nagy Sándor főgondnok úr szónokolt még, köszöntve a vendégek nevében a helyieket. Az alkalom legszebb közös énekünkkel, a Himnusszal fejeződött be.

Az ünnepi ebédek elfogyasztása után nem sokkal 4 óra előtt kigördült a román rendszámú busz magyar utasaival, hogy mintegy 10 órás utazás után otthonukba térhessenek nyugovóra, egy rövid éjszakára.

Jó volt újra találkozni határokat zökkenőmentesen átlépni, s átélni az együvé tartozás felemelő érzését.

Isten velünk, viszontlátásra!