„Sokfélék vagyunk, de Krisztusban egyek.” (1 Kor 12, 22)

Imaóra böjtben

Évek óta bekapcsolódik az encsi gyülekezet Isten nagy családjának közösségébe a világméretű imanap alkalmával. Idén is ezt tettük, mely alkalomra az Istentisztelet liturgiáját Pápua Új-Guineában élő 7 keresztyén egyházhoz tartozó asszonyok készítették.

Minden éven más közösség írja az imaóra anyagát, és minden éven elsősorban azért a közösségért, azért az országért, s különösen az ott élő leányokért, asszonyokért folyik a könyörgés.

Az imanap képi mottója:

A kereszt szimbólumát kapcsolják össze az új-guineai kultúra gazdag képi elemeivel.

Röviden Pápua Új-Guineáról:

A Csendes-óceán délnyugati részén található, sokszínű és szépséges ország, mely gazdag természeti erőforrásokban is. Egész évben nedves, trópusi éghajlat uralkodik az országban, emellett gyakran sújtják tengeri rengések és földrengések.

Az állam területén több mint 6 millió ember él, melynek több mint fele 18 év alatti.

Az 1990-es népszámlálás alkalmával a lakosság több mint 90%-a keresztyén egyházhoz tartozónak vallotta magát.

Jellegzetes tárgyuk a bilum, mely saját készítésű háló-táska. Ebben szállítják az árut a piacra. Nemcsak bevásárlótáska, hanem csecsemők függőágya is egyben.

E csendes óceáni országban nagyon magas az analfabetizmus, a fiataloknak csak 1/3 –át tudják iskolába járatni a magas költségek miatt. Hasonlón nagy gond az egészségügyi ellátás, kevés a rendelő és a gyógyító személyzet. A vidékieknek napokat kell utazni, hogy orvoshoz jussanak. Magas az anya-, és csecsemőhalandóság.

Idén is lelkesen, és a közös imádság örömével érkeztek az encsi asszonyok, s néhány férfi a meghirdetett imaórára, megtelt gyülekezeti terünk. A gyülekezés ideje alatt pápua új-guineai népi és egyházi zene szólt, s az érkezők nézegethették a fénykép anyagot, mely bemutatja e távoli ország természeti szépségeit, s a lakosság mindennapi életét és ünnepeit.

Az imaórát a kézhez kapott füzetek útmutatása szerint folytattuk. A résztvevők saját füzetükből a nekik kijelölt szakaszokat olvasták, áhítattal, és lélekből szólt az imádság szava éppúgy, mint az ige üzenete. Nagyon hasznosak ezek a füzetek, mert még az énekeskönyvben való lapozgatás, a liturgiai elemek „konferálása” sem zavarja az áhítat csendességét.

Az alkalom végén meghirdettük az adakozást, hogy lehetőségeinkhez képest segítsük távoli testvéreinket. Érdemes tudni, hogy akár 1 képeslap megvásárlása 100 forintért, 1 védőoltás árát fedezheti, ami életet menthet.

Idén először a fügödi gyülekezetben is megtartottuk az imaórát. A gyülekezet lélekszámához képest nagy volt az együtt imádkozók száma. Úgy Encsen, mint Fügödön azzal a felismeréssel távozhattunk otthonainkba, hogy bár több mint 10 ezer kilométer választ el egymástól, sok vonatkozásban mégis hasonló a sorsunk. A távol íródott imádságok a mai magyar valóság kérdéseit és kétségeit is megfogalmazták, s így egyszerre tudtunk könyörögni másokért és magunkért. Hisszük Isten meghallgatta könyörgésünket.

Végül egyetlen rövid ima a közös fohászok közül:

„Istenünk, imádkozunk országunkért, ne zsákmányolják ki azt idegenek, mert az túl sok szenvedést okoz a túlélésért folytatott küzdelmünkben. A szegénység egyre jobban megnyomorít bennünket. Szabadítsd meg az embereket a kapzsiságtól, amellyel mind többet akarnak harácsolni maguknak, és különösen attól, hogy ezt mások kárára tegyék. Istenünk, segíts minket a teremtett világ megőrzésében. Ámen”